Önkéntesként Törökországban

2014 nyara volt, amikor először találkoztam a workaway.info oldallal, ahol önkénteseket hoznak össze fogadó családokkal, szervezetekkel a világ minden tájáról. Az én motivációm személyes volt. Ki akartam menni Törökországba, hogy végre személyesen is találkozzak a török barátommal, akivel azóta már vagy 5 éve csetelgettünk. Teli voltam izgalommal és félelemmel is. Mi lesz, ha nem tetszik majd? Hogy töltünk el együtt 10 napot, ha mégsem működik a kapcsolat? Sok pénzem nem volt, a szállodát nem tudtam volna kifizetni, úgyhogy biztos, ami biztos alapon kerestem egy családot Izmir környékén, akiknél az önkéntes munkámért cserébe lakhattam és étkezhettem is.

És nagyon jól tettem.

No, nem azért, mert a párommal nem működött a kapcsolat, hiszen az azóta is tart. De nagyon jól éreztem magam, nagyon élveztem minden percét ennek a kalandnak.

Payamliban voltam Erdem farmján, ahol az Erdship - Erdem Earthship otthonának - építésében vettem részt. Sosem voltam egyedül, bár az önkéntesek időnként változtak, így megismerkedhettem 2 dán lánnyal, egy hong-kongi fiúval - aki megtanult tőlem palacsintát sütni és aki később kanapészörfölt is nálam. De volt ott amerikai fiú a holland barátnőjével és 2 török hippi pszichológus is, akikkel fügepálinkát főztünk.

A munka abból állt, hogy a ház fürdőszobájának falát húztuk fel agyagból, színes üvegekkel díszítve. Mi magunk osztottuk be az időnket, akkor és annyit dolgoztunk, amennyi jól esett. Minden nap kaptunk zöldségeket, kenyeret, húst a házigazdától és mindig közösen főztünk és ettünk, közben pedig jókat beszélgettünk. Én például a közepes angol és a kb. 5 hónapos török tudásommal próbáltam lefordítani a török jogászból lett hippi kiselőadását az élet értelméről törökről angolra...

Erdem élete azóta sokat változott, az Erdship még mindig nem készült el, bármikor szívesen visszamennék, hiszen még mindig vár önkénteseket.

Z.G.