A böjtölő Csodabogarak sztorijai - Z.G.

A karbon-böjt ötlete nagyon tetszett, kíváncsian vártam a napi feladatokat. Amikor aztán először átfutottam rajtuk, úgy éreztem, hogy én már nem tudok egetverő eredményeket felmutatni.

A korábbi - évekkel ezelőtti - Ökokörös életmódváltoztatások miatt, illetve a mostani Energiaközösségi verseny miatt úgy éreztem, hogy én már mindent remekül csinálok, nincs már hová fejlődnöm.

Ez persze így nem igaz. Van, amiben valóban minimalizáltam az energiafogyasztásomat és vannak dolgok, amikben azért nem változtattam most a karbon-böjt hatására sem, mert úgy érzem, hogy az életkörülményeim nem teszik azt lehetővé.

Mi az, amiben tudtam változtatni?

• A mosások számát nem tudom tovább csökkenteni, de átváltottam a 60 perces, 40 fokos programról a 30 perces, hideg vizes programra. Azért az ágyneműket, törölközőket, konyharuhákat változatlanul a 60 perces, 40 fokos programmal mosom.

• A hálószobámban a fűtést egy 760 w-os infrapanel biztosítja, ami 16-17 foknál nem tudta jobban felfűteni a szobát. A nagy hidegek elmúltával rájöttem, hogy akkor sem megy ennél lejjebb a hőmérséklet, ha lekapcsolom a fűtést addig, amíg nem vagyok itthon.

• Nincs TV-m, de a filmnézésről azért nem mondtam le, a hálószobámban gyakorlatilag egy ágymozi működik, projektorral szoktam a számítógépről kivetíteni a filmeket. A karbonböjt során az ágymozit felszámoltam. Filmeket azért nézek, de csak a laptopról és igyekszem korlátozni az időtartamot. Nem elsősorban az energiamegtakarítás, sokkal inkább az időpazarlás miatt.

• Berendeztem egy kényelmes olvasófotelt, olvasólámpával, így sokkal csábítóbb az olvasás lehetősége.

• Nincs fürdőkádam, így csak zuhanyozni tudok. Nem mondom, hogy minden alkalommal, de hetente többször úgy zuhanyzom, hogy beleállok egy nagy lavórba, így a zuhanyzóvizet fel tudom használni a ruhák áztatására, felmosásra, WC öblítésre.

Mi az, amin nem tudtam változtatni?

• Nem tartok autómentes péntekeket. Egy vidéki kis faluban élek, ahol egy szocialista időkből itt maradt, de a kapitalista árakat követő kisbolt van. Bár szeretném támogatni a helyi vállalkozásokat, azért a nagyobb bevásárlásokat Mágocson (7 km), vagy Dombóváron (20 km) végzem. Általában péntekenként. Illetve egy képzésre is járok, aminek a kontakt órái ugyancsak péntekenként voltak, Szekszárdon.

• Úgy általánosságban is nehezen mondok le az autóról. Bár helyben dolgozom, a munkahelyem sétálva kb. 15 perc. Van bicajom is, de nem a hideg idő az, ami megakadályoz abban, hogy munkába járásra használjam, hanem a terepviszonyok. Sajnos nem vagyok olyan kondícióban, hogy fel birjak tekerni a dombtetőkre, tolni pedig nincs sok értelme. Igyekszem azért inkább gyalogolni, de sokszor elcsábulok. Vagy épp sietnem kell és sajnálom azt a 30 percet, amit a gyaloglásra kellene fordítanom. (De legalább használom a Cherrisk Go-t)

Mi volt a legpozitívabb felismerés?

• Talán az, hogy tényleg hozzá lehet szokni a 16-17 fokos hálószobához.

• Nem a karbonböjt ideje alatt, hanem azt megelőzően, januárban csatlakoztam a Veganuárhoz és nagyon élveztem, nagyon finomakat főztem és ettem, javult a közérzetem, energikusabb voltam és nagyon sok pozitív visszajelzést is kaptam. Szerettem volna folytatni, ha nem is a teljes vegán étrendet, de sajnos még nem tudtam visszaállni.

Mi okozott nehézséget?

• Úgy éreztem, hogy a feladatok nem igazán az én élethelyzetemre voltak szabva. Egyedül élek, ezért több feladat számomra értelmezhetetlen volt. (Pl. fürödjetek együtt a gyerekekkel, társasozzatok, beszélgessetek.) De megértem és elfogadom, hogy nem lehet egy ilyen kihívást egyénekre szabni.

Köszönöm a lehetőséget, a szervezők, a csapatvezetőnk és a csapattársak segítségét! Amit én tovább szeretnék ebből a versenyből vinni, az nem annyira a saját, hanem a településünk életére vonatkozik. De ez már egy másik történet...